Úgy terveztem, hogy ha elfutok a gyilkos szakaszig, akkor nagyon jó ütemben haladok az egy órás futás felé.

Tudni kell, hogy sosem bírtam futni. Régen tesiórákon mikor 12 percet futottunk, talán az volt a leghosszabb futásom életemben megállás nélkül.

Szóval elértem a gyilkos szakaszig, megnézem a telefonom: 18 perce futottam. Úgy döntöttem, hogy felfutok a tetejére (ha bírok) és ott állok meg sétálni (mkár nagyon kész voltam)...
A gyilkos szakasz kb párszáz méter hosszú, 15-25%-os emelkedő, kövekkel, sziklákkal.
Már az első harmadánál fájt minden izmom, de valahogy feljutottam a tetejére, de úgy ziháltam lihegtem mint egy rühes kutya, és fájt mindenem, azt hiszem ott meghalt ma bennem valami...
De a lényeg: nem álltam meg, hanem kocogtam tovább, és végül lefutottam a teljes kört amit szoktam gyalogolni, 34 perc alatt!
De ekkor sem álltam meg, hanem elindultam felfelé a kövesúton és végül a 42. percnél álltam meg, és olyan büszke voltam magamra, hogy megcsináltam, majdnem sírtam :)

Komolyan, soha életemben nem futottam még fél órát sem megállás nélkül. Én azt hittem, hogy nem is vagyok rá képes...

Jövőhéten újra próbálom, de júni közepéig mindenképpen meg fogom csinálni az 1 óra futást megállás nélkül. Ez a terv.

Kitartás bogyókák!